ANZAC Hill

Image

Alice – Day 2.
I had an early rise today again. Must have been caused by the strange, not yet identified noises. Today, I was smarter by not to get into friendly greeting on the nurses quarter’s corridor. Yesterday, the response was more like a growl of an annoyed tigress… Well, getting up for the day shift early morning can bring it out from anybody…

Image

Last night I went out for a steak-chips-salad-and-beer for $12 dinner with another five colleagues to the one of the local water holes, called Crackers. The venue is better than average and yet again much better than anyone can expect from the geography. The meal was rather nice. My steak (call it more like freshly hunted blood dripping zebra slice, I don’t like it over cooked…) But it was full of flavour, the chips was juicy and the salad crisp, good on them! I managed to swap my beer to a very pleasant house Shiraz, I can not drink liquid gluten…
Walked home after dark through the Todd Mall, indulging with an ice-cream. The street didn’t seemed to be very busy, but started to have a kind of vibe.

Image

I made my plan for the day: I must go and see the ANZAC Hill Memorial. A small hill leaning over the middle of Alice. Probably just before sunset, trying to catch the “golden hour” to take photos before the Sun sinks into the red dust of the Outback… Plans are to be changed: I felt like I must do something physical, life is to short to sit in the room, let’s go now! It was 8.30am but the temperature was already 29 Centigrade, with a mild breeze. By 9 am I have conquered the hill. The view was breath taking. The breeze was much stronger, I had to cling to my cap or it would gone with the wind only stopped by Uluru…
On the top of the hill sits the ANZAC Memorial (ANZAC stands for Australia/New Zealand Army Corp) and their better known event was the WWI landing at the shores of Gallipoli, Suvla Bay, Turkey on the 25th of April 1915. It was an utter tragedy, as these ANZAC troops were mowed down even before they reached the shore. Ever since this is the day to pay respect to the Veterans and Active Armed Service’s Men and Women. Since attached all the fallen of the following wars: Malaya, Korea, Vietnam and so on.

Image

I walked back to the Todd River crossing… Listening to the news in the last couple of days in relation to the cyclone, torrential rain, the floods AGAIN, and see the “Todd River” – River of Sand – is a bit mind boggling…

Image

Image

Image

                                                       Todd river crossing

I’ve took couple of snapshots on the way to walk back to the nurse’s quarter, mainly surprising or to what I used to see. The supermarket, Coles, has large mural – wall painting – on it’s side wall, mixing Aborigine themes with almost socreal style of the 50’s.

ImageImage

Image

                                                 Ad lib after Siqueiros

Tomorrow is my first day as actual working day. Not “real one” as yet, two days of orientation in the pipeline. Since the Indigenous Orientation is exactly a month away I have to brace myself to the typical “boring as bat-poop” two days of struggle to stay awake… Administrative tasks, manual handling, infection control, computer tasks, TrendCare, security, drug calculation, paperwork, paperwork and more paperwork…

Image

              Heavy security guards us, but we still have the key to get out…

Image

                                            The West MacDonell Ranges

Image

                            Bath Street – the road towards the Airport

So, this is it for today. Tomorrow I might growling too at the morning…

Advertisements

2 thoughts on “ANZAC Hill

  1. csoszogi

    Drága Barátom ! Folyamatosan olvasom a blogodat, (egyenlőre fordító segitségével ) nagyon tetszik. Kitűnő fotókat készítessz . Csinálj minnél többet. Nagyon szeretem őket. Minden jót
    :csoszogi

    Reply
  2. seduxen Post author

    Alice – Második Nap
    Ma ismét korán ébredtem. Feltehetöen az ismeretlen eredetü vagy a még azonosítatlan eredetü zajok miatt. Ma már bölcsebb voltam, és nem próbáltam meg barátságos beszélgetésba elegyedni a foyosón, hajnali hatkor. Tegnap inkább csak egy bosszús anyatigris morgása volt a válasz… Persze, gondolom a korai kelés reggeli müszakhoz mindenkiböl képes kiváltani ezt a reakciót…
    Tegnap este, másik öt kolleganömmel vacsorázni mentünk egy helyi “kocsmába” a Ropogós-ba hogy a különleges szték-csipsz-saláta-sör kombót együk $12-ért. A hely ugyan átlagnál jobb volt mint amit a földrajzi helyzetétöl várni lehetne. Meglehetösen ízletes volt. Az én sztékem inkább egy frissen földarabolt vérzö zebraszeletre emlékeztetett. (Nem szeretem az agyonra sütött sztéket.) De zamatos volt, a csipsz ropogott, a saláta harsogott. Sikerült elcserélnem a sörömet egy házi változatú Shiráz vörösborra, nem ihatok folyékony glutént… A éjszakai sétáló utcán még egy fagyit ettünk. Az utca nem volt zsúfolt, de volt a levegöben valami remegés.
    A mai tervem: muszály meglátogatnom az Anzac Hegyi Emlékmüvet. Ez egy Alice Springs közepe fölé hajló magasabb domb. Valószinüleg naplemente idején, a fotósok által “arany órának” hívott idöben, mielött a Nap belesüllyed a távoli vörös homokba… Tervek azért születnek, hogy meglehessenek változtatva. Úgy éreztem hogy most kell hogy csináljak valami fizikait, és hogy az élet túl rövid hogy a szobámban gubbasszak, gyerünk most rögtön! Még csak reggel fél kilenc volt de a hömérö már 29 fokot mutatott és egy kis szellö lengett. Kilencre már a hegytetön voltam. A látvány lélekzetállító volt. Viszont a szelö sokkal erösebb, úgy kellet kapaszkodjak a sapkámba, nehogy a szél az Eyers Rock-ig vigye.. A hegytetön áll az ANZAC Emlékmü (ANZAC azt jelenti hogy az Austrál/Új Zélandi Katonai Hadtest) és legismertebb eseménye az 1915 április 25-i törökországi, Gallipoli beli, Elsö Világháborús partraszállás Suvla Öbölben. Rettenetesen tragikus volt ahogy ezeket a partraszálló csapatokat a géppuskatüz még azelött kaszálta le mielött még partot értek volna. Ezidötöl kezdve használják a Veteránok és a szolgálatukat töltö fegyveres erök megtisztelésére, és a hösök megemlékezésre. Késöbb hozzácsatolták a Maláj, Koreai, Vietnámi és a többi konfliktusok elesettjeinek az émlékét is.
    Megragadtam néhány pillanatot a növérszállóra visszavezetö úton, fóleg olyasmiket amelyek szokatlanok voltak a szememhez vagy megleptek. A Coles áruház oldalán láttem ezt a hatalmas falfestményt amely benszülött motívumokat kevert az 50-es évek szocreál stílusával. (A híres mexikói David Alfaro Siqueiros stílusában.)
    Holnap lesz az elsö munkanapom, persze nem igazi munka inkább csak “bemutató/bevezetö és egy kétnapos sorozat részeként. Minthogy a “benszülött kultúrális bevezetö” éppen egy hónapnyira van, el kell készúljek egy “olyan unalmas mint a denevérszar” kétnapos harcra – ébrenmaradásért. Adminisztratív ügyek, fertözés kontrol, IT, biztonság, dózis kalkuláció, papírmunka, papírmunka és mégtöbb papírmunka…
    Ennyi mára, de let hogy holnap reggel már én is morogni fogok…

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s